TDK

TDK témáink

A visszafordíthatatlan vakság egyik vezető oka világszerte, a glaucoma (zöldhályog). A betegség pontos patomechanizmusa mai napig nem ismert, hátterében jelenlegi ismereteink szerint a szem belső nyomásának (IOP) a megemelkedése áll. A szemnyomás tartós csökkentése késleltetheti vagy teljesen megállíthatja a glaucoma progresszióját és a rizikó faktorok közül az egyetlen, melyet terápiával befolyásolni tudunk. A zöldhályog kezelése szemnyomás csökkentő cseppekkel, konzervatív módon történik a korai stádiumban, azonban előre haladott esetekben sebészi kezelés is szükségessé válhat. A sebészeti kezelések számos formája ismert, melyek közül a leggyakrabban alkalmazott beavatkozás a trabeculectomia. Ennek során a trabeculáris hálózat egy része eltávolításra kerül és a csarnokvíz elfolyásának a biztosítása érdekében egy új utat képzünk. A műtét leggyakoribb szövődményei a filtrációs párnával kapcsolatosak. A normál sebgyógyulási folyamatok során tapasztalható hegesedés, a filtrációs párna letapadását eredményez(het)i és ezáltal az IOP kontrolljának sikertelenségéhez vezet(het) hosszútávon.

Célunk a különböző glaucoma ellenes műtéti technikák során a sebgyógyulási folyamatok biokémiai összetevőinek tanulmányozása.

Jelenkori társadalmunk elöregedésével egyre nagyobb problémát jelent a száraz szem kialakulása idősödő populációnkban.  A könnyfilm összetételének jelentősége a szubjektív panaszok mellett a refrakciós törőerő hibáját, és a súlyosbodó száraz szem a szaruhártya struktúrájának megbomlását, fekélyképződést, akár cornealis perforációt eredményezhet. Számos műkönny érhető el napjainkban a piacon, azonban a tökéletes választáshoz ismernünk kell a könnyfilm megváltozott összetételét. A könnydiagnosztikában jelentős előrelépés a Lacrydiag (Quantel Medical) készülék megjelenése, mely lehetővé teszi a könnyfilm különböző fázisainak jobb megismerését, a könnyfilm változásának pontosabb megismerését. Célunk a műszer hatékonyságának és ismételhetőségének vizsgálata.

A diabétesz mikrovaszkuláris szövődményeinek jól ismert triásza a nefropátia, a neuropátia és a retinopátia. Társadalmunkban a vakság vezető okai közé tartozik a diabéteszes retinopátia. A 40 év feletti cukorbetegek között a retinopátia becsült prevalenciája 34,6%, ez világszerte 93 millió embert jelent. Bár a diabéteszes retinopátiát alapvetően a látóhártya mikrovaszkuláris károsodásnak tartjuk, számos tanulmány arra enged következtetni, hogy a retina neurovaszkuláris megbetegedéséről van szó. Retinális neurodegeneráció, gliózis és neuroinflammációs folyamatok azonosíthatók a látóhártyában még a vaszkuláris rendszer károsodása előtt.

Az optikai koherencia tomográfia non-invazív képalkotó eljárás, amellyel nagy felbontású képet kapunk a retina különböző rétegeiről. A készülék beépített szoftvere segítségével a látóhártya rétegei szegmentálhatók és kvantitatív módon vizsgálhatók. Az idegrostréteg és a ganglionsejt komplex elemzésével a látóhártyát érintő neurodegeneratív folyamatok beazonosíthatók.

Vizsgálat sorozatunk célja diabéteszes retinopátiával nem, vagy csak enyhe nem proliferatív diabéteszes retinopátiával rendelkező cukorbetegeknél a látóhártya neurodegeneratív elváltozásainak kimutatása még a szemfenék vizsgálat során látható retinopátia megjelenése előtt.

Olyan biomarkerek kidolgozását tervezzük, amelyek időben jelzik a progresszív lefolyást és általuk a későbbi, visszafordíthatatlan szövődmények megelőzhetővé válnak. A diabétesz szemészeti manifesztációjának korai észlelése terápiás jelentőségű, ezzel a későbbi morbiditás megelőzhető.

A keratoconusos corneák szövettani vizsgálata során a szaruhártya legtöbb rétegének elváltozásait dokumentálták. A Bowman-réteg repedéseit a keratoconus korai jeleként írták le, de ezek a történeti tanulmányok megelőzték mind a modern tomográfiás képalkotást, mind a számítógépes videokeratográfiát. A Bowman-réteg in vivo konfokális mikroszkópos analízisét a betegség különböző súlyossága esetén nem vizsgálták széles körben. E vizsgálat célja a Bowman-réteg ultrastruktúrájának és a szubbazális idegi plexusnak az in vivo konfokális mikroszkópos vizsgálata a keratoconus széles súlyossági spektrumát mutató betegeknél.

A diffúz felső szemhéj duzzanatok hátterében számos lokális és szisztémás betegség állhat. A széleskörű etiológia ismerete és a diagnosztikai lehetőségek segítenek a helyes diagnózis felállításában és a megfelelő terápia kiválasztásában.

Célunk a Klinikánkon felső szemhéj duzzanat miatt vizsgált, diagnosztikai kihívást jelentő betegek eseteinek ismertetése és kivizsgálási algoritmusuk összefoglalása. Vizsgálatunkba nem tartoznak bele az ismert endokrin orbitopathiás, illetve fokális duzzanat (hordeolum/chalaseon/dermoid) miatt vizsgált betegek.

dendritikus sejtek (DC) csontvelő eredetű antigén prezentáló sejtek heterogén csoportja, amelyeknek szerepe van a veleszületett és adaptív immunitásban is. A szaruhártyában a DC-k a bazális epitelium és sub-bazális idegi plexus rétegében helyezkednek el. Alapkutatási eredmények alapján a centrális cornea normál esetben nem tartalmaz DC-ket, azonban gyulladások, fertőzések és traumák következtében a perifériás területekről repopulálódnakSzámuk és morfológiájuk különböző szemfelszínt érintő betegségekben megváltozik. 

Az in vivo konfokális mikroszkópia (IVCM) képes kvalitatív és kvantitatív mérést szolgáltatni a szaruhártya sejtes és idegi elemeiről egészségeseknél és szemészeti, valamint szisztémás betegségek esetén. 

Tanulmányunk célja gyulladásos és neoplasztikus szemfelszíni betegségek esetén a corneális DC-k számának és morfológiájának a vizsgálata IVCM mérést követő képelemzéssel.

Társtémavezető: Dr. Funke Simone

Az elmúlt 5 évben kezelt koraszülöttek retrospektív vizsgálata.

Társtémavezető: Prof. Dr. Csutak Adrienne

A cukorbetegség és szövődményeként kialakuló diabeteses retinopathia gyakorisága világszinten növekvő tendenciát mutat. A fejlett országokban a munkaképes korú lakosságban a vakság vezető oka. Európában hozzávetőleg 64 millió, világszerte jelenleg több mint 422 millió diabeteses beteg él és számuk 2040-ig várhatóan el fogja érni a 642 millió főt. A cukorbetegségben szenvedők jelentős látásromlásának a fő oka a diabeteses maculaoedema. A diabeteses retinopathia rizikófaktorai közül az egyik legfontosabbnak tartják a cukorbetegség fennállásának idejét. Az 1-es típusú diabeteses betegeknél a retinopathia valamely stádiumának létrejötte 5 év elteltével körülbelül 25%, 10 év után 60%, és 15 évet követően 80%, Diabeteses maculaoedema therápiájaként anti- vascularis endothelialis növekedési faktor (VEGF) tartalmú intravitrealis készítmények állnak rendelkezésre. Klinikánkon is több száz diabeteses maculaoedemas beteget kontrollálunk, és szükség esetén intravitrealis bevacizumab injectióval kezelünk. A vizsgálatok során a látásélesség pontos meghatározására ETDRS (Early Treatement Diabetic Retinopathy Study) tábla áll rendelkezésre. A kontrollok alkalmával szemészeti képalkotó vizsgálat is készül az OCT (optikai koherencia tomográfia) készülék segítségével. Az OCT segítségével in vivo, non-invazív módon fénymikroszkópos feloldóképességű információhoz juthatunk, emiatt „optikai biopszia” néven is említik. Az eszköz segítségével jól követhető, illetve számszerűsíthető a maculaoedema mérete, valamint annak változása is. A szemészeti kontrollok alkalmával pupillatágításban szemfenék vizsgálat, és szemnyomás mérés is történik.

Pécsi Tudományegyetem Szemészeti Klinikán diabeteses maculaoedema miatt intravitrealis bevacizumabbal kezelt betegeink adatait szeretnénk retrospektív módon kigyűjteni, majd statisztikai elemzést követően kiértékelni.

A TDK téma keretében lehetőség nyílik a szemészeti alapvizsgálatok megismerésére, valamint néhány módszer elsajátítására is.

Az autoimmun betegségeket gyakran kíséri szemészeti érintettség, akár a betegség első megnyilvánulásaként. Leggyakrabban szemszárazság, szaruhártya gyulladás, szaruhártya fekély, ínhártya-, intraokuláris- vagy periokuláris gyulladás jelentkezik. A különböző kórképek a könnytermelés, a könnyösszetétel, valamint a corneális és retinális neuronok, retinális kiserek szintjén okozhatnak eltéréseket. Ezek a struktúrák direkt módon, korszerű nem invazív eszközökkel vizsgálhatók. Neurodegeneráció, neuroinflammációs folyamatok azonosíthatók a szaruhártyában és a látóhártyában.

A könnydiagnosztikában a Lacrydiag (Quantel Medical) készülék használata lehetővé teszi a könnyfilm különböző fázisainak és a könnyfilm változásának pontosabb megismerését.

A szaruhártya dendritikus sejtek, neuronok a nem invazív in vivo konfokális mikroszkóppal (Heidelberg) vizsgálhatók.

Az optikai koherencia tomográfia (Triton) nem invazív képalkotó eljárás, amellyel nagy felbontású képet kapunk a retina különböző rétegeiről. Az idegrostréteg, a ganglionsejtek, és a kapilláris erek komplex elemzésével a látóhártyát érintő neurodegeneratív, neuroinflamációs folyamatok beazonosíthatók.

Vizsgálat sorozatunk célja:

Olyan biomarkerek kidolgozását tervezzük, amelyek segíthetik a betegség pathomechanizmusának pontosabb megismerését, progresszió becslését.

Az ideghártyát érintő betegségek (pl. diabeteses retinopathia, epiretinális membrán, stb) számos módszerrel vizsgálhatóak, illetve nyomonkövethetőek. Klinikánkon lévő eszközpark segítségével lehetőség adódik a retina vizsgálatára. A pontos téma kiválasztására személyes konzultációt követően van lehetőség, így a hallgató érdeklődési területét is figyelembe tudjuk venni.